János evangéliuma magával ragadó bevezetőjében (Jn 1:1-18) az apostol úgy mutatja be Jézust, mint aki az örök „Ige”. Nem szégyenlősen, szűkszavúan szól róla, hanem bátran és kozmikus méretekben. Már a világ teremtése előtt, valójában öröktől fogva létezett, sőt Ő volt, aki mindent megteremtett (Jn 1:2-3). Ő „az emberek világossága” (Jn 1:4), aki „megvilágosít minden embert” (Jn 1:9), a földre jött Ige.

János szerint mi következett abból, hogy Krisztus emberré lett? Mint Ige, milyen világosságot hozott el? Milyen képességekkel rendelkezik, hogy ezt megtehette?

„A világosság akkor jelent meg, amikor a világra a legsűrűbb sötétség borult…

Az emberiségnek csak az az egy reménye volt, hogy… [Jézus visszaállítja] Isten ismeretét a világban.

Krisztus azért jött, hogy visszaállítsa ezt az ismeretet, félretegye a hamis tanokat, amelyek által Isten állítólagos ismerői hamis színben állították be Őt. Eljött, hogy kinyilatkoztassa törvényének természetét és jellemében kinyilvánítsa a szentség szépségét” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 72-74. o.).

Egyetlen célja volt mindannak, amit Jézus a földi életében tett: kinyilatkoztatni, hogy milyen Isten, mégpedig „az emberiség felemelése érdekében” (i. m. 80. o.).

Jézus maga mondta: „aki engem látott, látta az Atyát” (Jn 14:9). Milyen körülmények között beszélt erről, és miért (lásd Jn 1:1-14)?

Talán kísértést érzünk rá, hogy meggondolatlan kijelentéséért elítéljük Fülöpöt (Jn 14:8). Éveket töltött Jézus közelében, mégsem tudta felfogni a testet öltés lényegét, azt, hogy Jézus az Atya jellemét jött bemutatni. A mai tanárokat talán vigasztalhatja, hogy még a mesteri Tanító egyik tanítványa is ilyen gyengén teljesített. Fülöp megjegyzésének azonban valószínűleg nem azért maradt nyoma, hogy okunk legyen megbírálni, inkább azért, hogy önvizsgálatot tarthassunk. Mennyi ideje járunk már Jézussal? Vajon mi jobban megértettük Őt, mint Fülöp? „…aki engem látott, látta az Atyát” (Jn 14:9).