A Szentírás első lapjain nem találunk sok részletet (valójában semmit) arra vonatkozóan, hogy az emberi történelem legkorábbi napjaiban milyen is volt a tanítás a családban, de biztosak lehetünk benne: akkoriban a családi élet szerves részének számított a nevelés.

„Az Édenben megalapított nevelés rendszere a családra összpontosult. Ádám Isten fia (Lk 3:38) volt, és a Magasságos gyermekei Atyjuktól nyertek tanítást, a legigazabb értelemben vett családi iskolában” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 31. o.).

Pontosan ugyan nem tudjuk, mit is tanított nekik Isten, de abban biztosak lehetünk, hogy foglalkozott a természet csodáival, a bűneset után pedig a megváltási tervvel.

Mit tanítanak a következő igehelyek? Miért mondhatjuk, hogy ez része volt annak, amit Ádám és Éva átadott a gyermekeinek? 1Mózes 1–2; 3:1-15; Lk 10:27; 2Kor 4:6; Gal 3:11; Jel 22:12

„A világ kezdetén megalapított nevelési rendszer a minta minden korszakban. Ezeknek az elveknek a szemléltetésére az Úr mintaiskolát alapított Édenben, ősszüleink otthonában” (i. m. 15. o.).

A keresztény oktatás elköteleződést jelent arra, hogy a családokat és a tagokat a tantételek ismeretére, istentiszteletre, tanításra, közösségre, evangelizációra és szolgálatra neveljük. Az otthonban szolgálva mutatjuk be a családunk tagjainak Isten szeretetét és ígéreteit. Itt találkoznak vele a gyerekek úgy, mint aki az Uruk, Megváltójuk és Barátjuk, és itt ismerkednek meg a Bibliával, Isten Igéjével. A családban lehet példát adni arra, hogy milyen az egészséges kapcsolat a Mennyei Atyánkkal.

1Móz 4:1-4 szakaszában Kain és Ábel is áldozatot visz az Úrnak. Joggal feltételezhetjük, hogy a megváltási tervvel kapcsolatos családi tanulás keretein belül értesültek az áldozatok jelentőségéről és fontosságáról. Amint ez a történet is mutatja, a helyes tanítás nem mindig vezet el a várt eredményhez.

Milyen döntéseket hozhatunk annak érdekében, hogy valóban az igaz­ságot tanítsuk és éljük is meg a családunkban?