SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:7-23; 3:1-6; Zsidók 13:7, 17, 24;
2Péter 1:3-11; 2:1-17
„Íme, mily fenséges Isten az ő erejében. Ki az, aki úgy tanítana, mint ő” (Jób 36:22, ÚRK)?
A Biblia legtöbb olvasója ismeri 1Mózes 1-3. fejezeteinek történetét és szereplőit: Istent, Ádámot, Évát, az angyalokat, a kígyót. A helyszín egy csodaszép, paradicsomi kert az Édenben. A cselekmény az események logikus láncolatát követi. Isten teremt, majd tanítja Ádámot és Évát. Ádám és Éva a bűn útjára tér, utána az Úr kiűzi őket az Édenből. Viszont ha közelebbről megvizsgáljuk Mózes első könyvének első néhány fejezetét, kiváltképp a tanítás szempontjából, akkor egyéb fontos ismeretekhez is juthatunk a szereplőkkel, a helyszínnel és a történettel kapcsolatban.
„A világ kezdetén megalapított nevelési rendszer a minta minden korszakban. Ezeknek az elveknek a szemléltetésére az Úr mintaiskolát alapított Édenben, ősszüleink otthonában. Az Éden kertje a tanterem, a természet a tankönyv, maga a Teremtő a tanító és ősszüleink voltak a tanulók” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 15. o.).
Ennek az első iskolának az Úr volt az alapítója, az igazgatója és a tanára is. Amint tudjuk, Ádám és Éva viszont végül más tanárt választott és rossz dolgokat tanult. Mi történt, és miért? Mit tanulhatunk a tanítás e korai beszámolójából, ami a segítségünkre lehet ma?
Letöltés |