Te tanítottál a megbocsájtásra,
ha bűnnel élnek mások ellenem.
Ki öklöt emel az ember arcára,
lehet, önmaga ellen védtelen.
Ha ellenségem van, leszek barátja,
haragomat nem hordom szívemen.
A pör se vigyen elragadtatásra;
itt állok – győzni, de fegyvertelen.
Te tanítottál, Uram, hogy szeressem
őt is, ki kővel megdobott, kegyetlen.
Friss kenyér legyen baráti szavam!
„Barátom” – mondom –, s nem úgy: „ellenségem”,
a haragtartóé legyen a szégyen,
a megbocsájtás enyém már, Uram…