SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 119:105; Prédikátor 3:1;

Jeremiás 23:29; 2Timóteus 3:14-17; 4:2; Zsidók 1:1-3;

1János 1:7-9

„Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ézs 55:11).

Amikor bizonyságot teszünk, Jézusról beszélünk. Csakhogy mit tudhatnánk róla a Biblia nélkül? Sőt, mennyit tudhatnánk a nagy küzdelemről, Isten szeretetéről, Urunk születéséről, életéről, szolgálatáról, haláláról, feltámadásáról és visszatéréséről, ha nem lenne a Szentírás?

A természet ugyan bemutatja Isten fenségét és hatalmát, de a megváltási tervet nem. Jézus a Szentlélek személye által az „igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, már eljött a világba” (Jn 1:9, ÚRK). Viszont a Biblia nélkül, ami teljesen megmagyarázza az isteni igazságot, az is korlátozott, amit a Szentlélek kijelenthet a szívünknek. Isten írott Igéje a legvilágosabb és legteljesebb kinyilatkoztatás Jézusról, az Élő Igéről.

A vallási vezetők tanulmányozták a Szentírást, mégis sokan nem találták meg legfőbb üzenetét. „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot” (Jn 5:39, RÚF). Helyesen értelmezve a Biblia minden tanítása Jézus jellemének a szépségét tükrözi. Amikor Isten Igéjét hirdetjük, nem az az elsődleges célunk, hogy bizonyítsuk a saját igazunkat és a másik tévedését, hanem hogy az általunk elmondott igazság minden oldala Jézust mutassa be.