Jó hatalmaktól hűen átölelve
vigasztalón s őrizve szüntelen,
így szeretnék ma érettetek élni
s menni veletek úton-útfelen.
Szívet kínzóak már a régi dolgok…
Még gonosz napok nehéz terhe nyom.
Ó, felzaklatott lelkeinkre áraszd
üdvösségedet, Jézus Krisztusom!
S ha nyújtanád is a keserű kelyhet
szenvedésekkel színültig tele,
hálásan vesszük áldott kezeidből,
reszketés nélkül, utunk Istene.
S ha mégis egyszer örömre érlelsz még
e világon, hol szikrát szór a nap,
a múltakról majd elemlékezgetünk
Beléd simulva – fényei alatt.
Csak gyertyáidnak lángja égjen csendben
– meleg fényüktől szökjön a sötét –,
s mint a pillangókat, vond be fénykörébe
e világbörtön minden gyermekét!
És ha egyszer… elmélyül majd a csend
szerte e földön s zeng dicséreted,
engedd, hallhassuk s minden gyermekeddel
együtt áldhassuk fényesült neved!
Jó hatalmaktól rejtve és ölelve
vigaszra várunk s tudjuk, jönni fog.
Isten velünk van, barna est, ha érik,
s akkor is, ha ránk nyit új napod!
Fordította: Jakus Imre