Amikor mélybe vág az élet,
s tűszúrások és tőrdöfések
nyomán a fájás felfakad,
mikor sok sanda szem rajtad nevet,
s minden új arc új csellel fenyeget,
de bátran állsz, meg nem adod magad –
vigyázz: szeresd a drága életet,
mert kárhozott kór akkor tör reád,
ha átkozod a torz erőlködőket,
ha durva daccal visszarúgod őket,
akik szívedet mérlegre vetik.
Ha villámlásra dörgéssel felelsz,
az vad vizet vonz, viharzó veszélyt –
a fájdalom csak úgy uralkodik,
ha keseredett lelked szórja szét.
Az embert sosem az fertőzi meg,
ami kívülről fúródik bele,
hanem csak az, mi bentről ront elő:
az önigazság zúz és vág vele.
Testvér! Orvos légy: élj, építs sokat,
ne magad ápold, hanem másokat –
a tett, a szó mind hálaáldozat!