Te mindig mást akarsz, mindig újat!

Én is tudom, hogy nagyszerű

előbbre menni, célra törni –

célra, mely nem itt,

hanem a távoli tér

titokrejtő fényében tündököl…

De nézd: jó ám a mában is örülni!

Ígéretes remények ágain

beért gyümölcsök illatát

magunkba szívni s így ujjongani:

sikerült!

Hogy zeng a szám, ezer örömmel,

ha betelt vágyam, tervem, álmom…

Te mindig mást akarsz, mindig újat,

s hirdetem, hogy ez nagyszerű –

de kérlek, tanulj örülni itt, most

annak, mi van! Milyen boldog dolog

az érett fürtök bíbor mustjából inni,

egy-egy tetőn megállni, elkiáltani:

Fölértünk! – S úgy lépni följebb!