Összetört cserép vagyok,
Kősziklán morzsolt élet.
Fényem semmibe foszlott,
de már attól sem félek,
ha itt mindenem elvész,
ha takaróm a hó marad.
Alatta virraszt a mag
és tavaszra majd kikél.
S hű kezed szívedből tép
sebre arany szálakat.
Összeköt minden tört részt,
újra egésszé ragaszt.
És sokkal szebb lesz, mint volt,
a sáros cserépélet.
Csak széttépik a bajok
és arannyal fényesebb.