Olvassuk el Dán 11:5-14 szakaszát! Mi bontakozik itt ki?

Nagy Sándor halála után a hatalmas Görög Birodalmat felosztották négy tábornoka között. Közülük kettőnek – Szeleukusznak Szíriában (Észak) és Ptolemaiosznak Egyiptomban (Dél) – sikerült dinasztiát alapítani, amelyek egymással küzdöttek a terület fölötti uralomért.

A Biblia legtöbb kutatója úgy érti, hogy a Dán 11:5-14 szakaszában az északi és déli király között megjövendölt háborúk e két dinasztia csatáira utalnak. A prófécia szerint megkísérlik házasság útján egyesíteni a két uralkodói házat, de a szövetség rövid életű lesz (Dán 11:6). A történelmi források arra mutatnak, hogy II. Antiokhosz Theosz (Kr. e. 261-246), I. Szeleukusz unokája elvette Berenikét, az egyiptomi király, II. Ptolemaiosz Philadelphosz lányát. Viszont az egyezség nem maradt meg, és az Isten népét közvetlenül érintő konfliktus hamarosan tovább folytatódott. Tehát Dániel próféta könyve 11. fejezete olyan fontos eseményekről szól, amelyek Isten népének az életét több évszázaddal azt követően érintik, hogy Dániel próféta eltávozott a színről.

Ismét feltehetjük a kérdést, hogy az Úr miért jelentette ki hosszú idővel korábban e részleteket azokkal az országokkal kapcsolatban, amelyek igyekeztek megszerezni a hatalmat a világnak azon a része felett? Az ok egyszerű: e háborúk érintették Isten népét. Így az Úr előre jelezte a sok kihívást, amivel a népének szembe kell majd néznie az elkövetkezendő évek során. Ám Isten Ura a történelemnek, és amint összevetjük a prófétai feljegyzést a történelmi eseményekkel, ismét azt láthatjuk, hogy beteljesedett a prófétai szó. Ismeri a jövőt Isten, aki megjövendölte az egymással küzdő hellenista országok viszontagságait. Méltó a bizalmunkra és a hitünkre. Hatalmas Isten Ő, nem emberi képzelet szülte bálvány. Nem csupán a történelmi események menetét vezeti, hanem a mi életünket is irányítja, ha engedjük neki.

Olvassuk el Ézs 46:9-10 verseit! A keresztény teológia hány alapvető elemét találhatjuk meg ezekben a versekben? Minek a reményét közvetítik? Gondoljunk arra, hogy milyen félelmetes lenne a 10. vers, ha Isten nem kedvesen, szeretettel viszonyulna hozzánk, hanem bosszúálló, gonosz lenne!