Az alábbi táblázat szemlélteti, hogyan kapcsolódik össze Dán 9:24-27 hetven hetes próféciája Dán 8:14 kétezer-háromszáz éves próféciájával, és miért azzal kezdődik. Ha Kr. e. 457-től elszámolunk kétezer-háromszáz évet (és ha nem felejtjük el kitörölni a nem létező nulladik évet), akkor 1844-et kapunk. Vagy, ha hozzáadjuk a maradék ezernyolcszáztíz évet Kr. u. 34-hez (kétezer-háromszáz mínusz a négyszázkilencven év), akkor szintén 1844-hez érkezünk el. Tehát a Dán 8:14 versében leírt esemény, a szentély megtisztítása 1844-ben kezdődik. Figyeljük meg azt is, hogy az 1844-es dátum illik ahhoz, amit Dániel 7. és 8. fejezetében láttunk! Azaz a 7. fejezet ítélete, ami megegyezik a 8. fejezetben a szentély megtisztításával (lásd az előző két tanulmányt), az ezerkétszázhatvan éves üldözés (Dán 7:25) után, de Jézus második eljövetele és örök országának megalapítása előtt következik be.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1) A teológusok helyesen azt mondták, hogy a kétezer-háromszáz napos és a hetven hetes prófécia valójában egy. Miért? Milyen bizonyítékunk van ennek alátámasztására?
2) Mit tanulhatunk Dániel közbenjárói imájából, ami segíthet a saját közbenjárói imaéletünkben?
3) Krisztus értünk hozott áldozata az egyedüli reménységünk. Miért kell ennek alázatra késztetnie bennünket, sőt még nagyobb szeretetre és megbocsátásra is? Mi az üzenete Lk 7:40-47 szakaszának mindannyiunk számára?
4) Figyeljük meg, hogy Dániel imájában és reménységében központi a Szentírás helye! Elvégre a népét kegyetlenül legyőzték, az embereket száműzték, az országukat feldúlták, a fővárosuk pedig elpusztult. Mindezek ellenére Dánielben mégis él a remény, hogy a nép haza fog térni. Honnan máshonnan eredhetett ez a reménye, mint a Bibliából, Isten ígéreteiből? Ezek szerint milyen reménységünk lehet nekünk is az Ige ígéretei alapján?
Letöltés |