A kétezer-háromszáz estéről és reggelről szóló prófécia végén Dániel megdöbbent, mert képtelen volt megérteni a látottakat (Dán 8:27). Tíz évvel később Gábriel érkezett segítségére, hogy megértse a látottakat (Dán 9:23). Ez utóbbi kijelentés megadja a hiányzó információt. Megmutatja, hogy a Messiás munkája a hetven hetes időszak vége felé teljesedik be. Az év-nap elv és a megjövendölt események sora alapján a hetven hetet négyszázkilencven évként kell értelmezni. Ez az időszak akkor kezdődött el, amikor elhangzott a parancs, hogy állítsák helyre és építsék újra Jeruzsálemet (Dán 9:25). A rendeletet Artaxerxész király adta ki Kr. e. 457-ben. Megengedte a zsidóknak, hogy Ezsdrás vezetése alatt újjáépítsék a várost (Ezsdrás 7. fejezet). A Biblia szerint hetven hét „szabatott” ki. Ez a kifejezés arra utal, hogy a négyszázkilencven éves időszakot egy nagyobb periódusból, azaz a Dániel 8. fejezetének látomásában meghatározott kétezer-háromszáz évből kell leszámítani. Ezért a kétezer-háromszáz és a négyszázkilencven év kezdőpontja szükségképpen ugyanaz, vagyis Kr. e. 457. A hetven hetes prófécia három szakaszra osztható: hét hét, hatvankét hét és a hetvenedik hét. A hét hét (negyvenkilenc év) valószínűleg arra az időszakra utal, ami alatt Jeruzsálemet újjáépítik. A hét hét után hatvankét hét (négyszázharmincnégy év) jött, ami a Messiás-fejedelemhez vezetett el (Dán 9:25). Artaxerxész rendelete után négyszáznyolcvanhárom évvel, vagyis Kr. u. 27-ben keresztelkedett meg Jézus, a Messiás, és a Szentlélek felkente a messiási küldetésére. A hetvenedik hét során más fontos eseményekre kerül sor: 1) „kiirtatik a Messiás” (Dán 9:26), ami Krisztus halálára utal. 2) A Messiás „egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget” (Dán 9:27). Ez Jézus és az apostolok szolgálatát jelöli a zsidó nép körében, ami Kr. u. 27-34 között, az utolsó „hét” során történt. Jézus három és fél évvel a keresztsége után (azaz a hét közepén) véget vetett az áldozati rendszernek – aminek többé már nincs prófétai jelentősége – azzal, hogy az új szövetség igazi, tökéletes áldozataként ajánlotta fel magát. Szükségtelenné vált tehát további állatáldozatok bemutatása. A hetven hetes prófécia utolsó hete Kr. u. 34-ben ért véget, amikor István mártírhalált szenvedett, attól kezdve az evangélium üzenete nemcsak a zsidókhoz jutott el, hanem a pogányokhoz is.

Olvassuk el Dán 9:24-27 részét! A Messiásra vonatkozó nagy reménység és ígéret mellett is olvasunk erőszakról, háborúról és pusztulásról. Hogyan erősít ez meg minket abban, hogy az élet nagy csapásai közepette is van remény?