Olvassuk el Dán 6:24-28 részét! Milyen bizonyságot tett a király Istenről?
A történet egyik fontos része, hogy Dáriusz dicsőítette Istent és elismerte a hatalmát. Ezzel ér a csúcspontjára Isten dicsőítése, amit már az előző fejezetekben is olvashatunk (Dán 2:20-23; 3:28-33; 4:34-37). Nabukodonozorhoz hasonlóan reagált Dáriusz is, miután Dániel megszabadult: dicsőítette Istent. Sőt, ő még tovább is ment: korábbi rendeletét megfordítva megparancsolta mindenkinek, hogy „féljék és rettegjék a Dániel Istenét” (Dán 6:26).
Dániel valóban csoda folytán menekült meg, jutalmat nyert a hűsége, a gonoszok megkapták a büntetésüket, Isten tisztelete és hatalma pedig igazolást nyert. Amit itt látunk, az egy kis példája annak, ami majd egyetemesen következik be: Isten népe megszabadul, a gonosz büntetésben részesül és az Úr az egész világmindenség előtt igazolást nyer.
Olvassuk el Dán 6:24 versét! Mit találunk ebben a részben, ami nyomaszthat bennünket? Miért?
Van egy zavaró probléma, vagyis hogy a feleségek és gyerekek, akiket ártatlanoknak gondolunk, ugyanarra a sorsa jutottak, mint a bűnösök. Hogyan magyarázható ez, ami téves igazságszolgáltatásnak tűnik? Először is megjegyzendő, hogy a perzsa jog szerint határozták meg és foganatosították az ítéletet, aminek az értelmében a bűnös büntetése az egész családra kiterjedt. Egy ókori elv szerint az egész család felelősséget hordoz egy tagjának a kihágásáért. Ez nem jelenti azt, hogy ez így helyes, de a történet beleillik abba, amit a perzsa jogról tudunk.
Másodszor, meg kell említeni, hogy a bibliai történet számot ad az esetről, de nem helyesli a király tettét. Sőt, a Biblia egyértelműen tiltja, hogy a szülők vétkei miatt gyerekeket halálra adjanak (5Móz 24:16).
Milyen vigaszt találhatunk az 1Kor 4:5 verséhez hasonló igeszakaszokból, amikor ilyen vagy más igazságtalansággal találkozunk? Mit mond az ige, és ez miért olyan fontos?
Letöltés |