Olvassuk el Dán 6:6-9 verseit! Miféle gondolkozás áll e rendelet kiadása mögött? Hogyan játszottak a király hiúságára a tiszttartók?

Dáriusz meggondolatlannak tűnhet, mert egy olyan rendeletet léptetett életbe, amit nem sokkal később már szeretett volna visszavonni. Beleesett a tiszttartók csapdájába, akik elég ravasznak bizonyultak ahhoz, hogy játszadozzanak az újonnan alapított ország politikai körülményeivel. Dáriusz decentralizálta a kormányzatot, százhúsz szatrapát nevezett ki, azért, hogy még hatékonyabbá tegye a közigazgatást. Viszont az ilyen lépés hosszú távon kockázattal jár. Könnyen előfordulhat, hogy egy befolyásos kormányzó lázadást szít és megosztja az országot. Ebből a szempontból jó stratégiának tűnt egy olyan törvény kiadása, aminek értelmében az emberek harminc napon át csak a királyhoz fordulhattak kérésükkel, ez erősíthette a király iránti hűséget, és így a pártütés ellen hatott. A tiszttartók viszont félrevezették a királyt, amikor azt állították, hogy az összes kormányzó, igazgató, szatrapa, tanácsos és tanácsadó támogatja a rendeletet. Ez nyilvánvaló pontatlanság volt, hiszen Dániel nem volt közöttük. Ráadásul a király számára megnyerő lehetett az az elem is, hogy istenként állították be. Nincs bizonyíték arra, hogy a perzsa uralkodók valaha is isteni rangra tartottak volna igényt. Mindenesetre a rendelet mögött az a szándék állhatott, hogy harminc napon keresztül a király legyen az istenek kizárólagos képviselője. Sajnos az uralkodó nem járt utána a javaslat mögött meghúzódó indítékoknak, így nem látta át, hogy az összeesküvést állítólagosan kivédő rendelet valójában éppen egy összeesküvés volt, amit Dániel ellen szőttek.

E rendelet két oldalának érdemes figyelmet szentelni. Először is, a szabály áthágásának az volt a büntetése, hogy az ellenszegülőt az oroszlánok vermébe vetik. Mivel máshol nem létezett ilyen büntetés, ez Dániel ellenségeinek ad hoc javaslata lehetett. Az ókorban a közel-keleti uralkodók ketrecben tartottak oroszlánokat, hogy meghatározott alkalmakkor kiengedjék, vadászat céljából. Tehát nem volt hiány oroszlánokból, hogy széttépjék a király rendeletét áthágni merészelőket. Másodszor, a határozatot nem lehetett megváltoztatni. A „médek és perzsák törvényének” megváltoztathatatlanságáról Eszt 1:19 és 8:8 versében is olvasunk. Diodoros Siculus, ókori görög történész megemlített egy esetet, amikor III. Dáriusz (nem összekeverendő a Dániel próféta könyvében említett Dáriusszal) meggondolta magát, de már nem tudta visszavonni a halálos ítéletet, amit egy ártatlan emberre mondott ki.