Imádkozva gondolja meg az ember, hogy ki lenne a megfelelő társa, és a döntésbe Istent is vonjuk bele! El kell döntenünk azt is, hogy hűek maradunk Isten elveihez, amelyek sok szomorúságtól és bajtól megvédhetnek!

Nézzük meg, hogyan kezelte Pál azt a kérdést, amikor egy keresztény házastársa hitetlen volt! Alaposan tanulmányozzuk 1Kor 7:10-17 szakaszát!

A Bibliában nem találni részletes parancsot arra vonatkozóan, mit tegyünk a más hitűekkel kötött házasság esetén. Nem lenne bölcs dolog az Ige szándékával és elveivel szembehelyezkedve ahhoz ragaszkodni, hogy a hitetlen házasféltől való elválás volna a helyes megközelítés, amit Ezsdrás története alapján javasolni kellene. Ezsdrás és Nehémiás helyzete egyszeri eset volt, Isten akarata szerint történt (Ezsd 10:11), mivel ekkor Izrael jövője és egész közösségük vallási élete forgott kockán. Kezdték elveszíteni az identitásukat, hogy ők az élő Isten imádói.

Az egyiptomi Elephantiné szigetén például a zsidó kolónia vezetői (Ezsdrás és Nehémiás korában) engedélyezték a vegyes házasságokat, és hamarosan kialakult egy keverék vallás, Jahve és a pogány Anat istennő kultusza. Az izraeli történések miatt azonban még a messiási vonal is veszélybe került volna. Tehát ez az egyszeri eset nem tekintendő követendő példának arra, hogy fel kellene bontani a házasságokat és családokat, ha hívő hitetlennel házasodik. Viszont ez az eset is példázza, hogy Isten előtt milyen nagy érték a közös hiten alapuló házassági kapcsolat. Sátán örül, ha az ember olyan valakivel köti össze az életét, aki nem bátorítja az Isten tiszteletére, mert tudja, hogyha mindkét fél meggyőződése azonos, erősebb lesz az Istenért végzett missziójuk, mintha csupán az egyikük hűséges.

A Biblia egyértelműen a felemás igában kötött házasság ellen foglal állást (2Kor 6:14), ugyanakkor más döntések esetén olyan szakaszokat is találunk, amelyekben kegyelmét kiterjeszti a másik félre is. Isten erőt ad a hitetlennel házasságot kötött félnek, hogy hozzá és a házastársához is hű legyen. Isten nem hagy magunkra még akkor sem, ha az akaratával ellentétes döntést hozunk meg, és ha kérjük a segítségét, Ő meg is adja azt. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak nyugodtan tegyük, amit akarunk, majd mindentől függetlenül várjuk Isten áldását! Viszont ha szükséghelyzetünkben hozzá fordulunk, alázattal, Ő mindig meghallgat. Isten kegyelme nélkül egyikünk számára sem lenne semmi remény, mivel mind bűnösök vagyunk.