SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Krónika 25:6-8; Nehémiás 12:27-47;
János 1:29, 36; 1Korinthus 5:7; Zsidók 9:1-11; 1János 1:7-9
„Énekeltek, dicsérték az URat, és hálát adtak neki, mert jó, mert mindörökké tart irgalma Izráelen” (Ezsd 3:11, ÚRK).
A heti alapigénk bepillantást enged a héber istentiszteleti szokásokba, abba, hogyan fejezték ki a hálájukat Istennek, dicsőítve Őt. Kr. e. 515-ben ünnepelték az új templom felszentelését (Ezsd 6:15-18), majd pedig mintegy hatvan évvel később a nép megünnepelte Jeruzsálem felépített falának a felszentelését (Neh 6:15–7:3; 12:27-47).
Nehémiás 11–12. fejezetében a nemzetségi táblázatok után a könyv írója témát vált, rátér a városfal felszentelésére. Az izraeliták körében megszokott volt, hogy Istennek szentelték a templomot, a városfalat, de még házakat és középületeket is. Igen alaposan előkészültek a felszentelő ünnepségekre, amikor ének- és zeneszó hallatszott, ünnepeltek, áldozatokat mutattak be, a nép megtisztította magát. Vidámság és öröm jellemezte ezeket az alkalmakat. Dávid vezette be a felszentelés idején az áldozatbemutatás szokását, Izrael későbbi vezetői pedig követték a példáját, Salamontól kezdve, amikor a szövetség ládáját bevitette a templomba (1Kir 8:5).
A héten azt látjuk majd, hogyan imádták az Urat ekkor, és megnézzük, hogy mi, akik ugyanazt az Urat imádjuk, mit vehetünk át magunk is e szokások közül.
Letöltés |