Neh 5:14-19 szakaszában mivel indokolja Nehémiás, hogy nem vette fel „a helytartónak járó jövedelmet” (14. vers, RÚF)?

Minden valószínűség szerint Nehémiás azután írta meg a beszámolóját e versekben, hogy Júda kormányzásának tizenkét évét követően visszatért Artaxerxész udvarába. A kormányzót megillette az alattvalóitól származó bevétel, Nehémiás azonban soha nem tartott igényt rá, inkább ő maga gondoskodott a megélhetéséről. Nemcsak a saját kiadásait fedezte, hanem a családját és az egész udvart ellátta. Zorobábel a másik kormányzó, akinek ismerjük a nevét. Amikor Nehémiás a többi kormányzóra utal, leginkább azokra gondolhatott, akik Zorobábel és az ő ideje között szolgáltak. Mire lejárt a hivatali ideje, valószínűleg anyagi veszteséget könyvelhetett el. Ahelyett, hogy vagyont gyűjtött volna, ami elvárható egy kiemelt pozíció esetén, feltehetőleg veszített a vagyonából és a javaiból. Nehémiás tehetős volt, ezért biztosíthatta annyi ember napi betevőjét, nagylelkűen, bőven ellátott másokat (Neh 5:17-18).

Nem ugyanazt tette, mint Ábrahám, amikor kiszabadította a környező népek által elhurcolt foglyokat (lásd 1Mózes 14. fejezet), viszont az ő esetében is megmutatkozik ugyanaz a lényeges elv.

Mit fogalmaz meg Nehémiás Neh 5:19 versében? Hogyan érthetjük ezt az evangélium összefüggésében?

Nehémiás arra példa, hogy valaki a saját gyarapodásánál és haszonszerzésénél előbbre valónak tartja az Urat, az Úr művét. Tanulság ez mindannyiunk számára, függetlenül az adott helyzetünktől. Könnyű az Úrért dolgozni, ha nem kerül sokba nekünk!

Olvassuk el Fil 2:3-8 szakaszát! Hogyan mutatkozhat meg a mi életünkben is hasonlóan önfeláldozó lelkület?