Hogyan tapasztaltuk a Préd 8:14 versében kifejezett zord valóságot?
A szenvedés, az elnyomás és a tragédia már önmagában szörnyű, de jóval fájóbb a seb, a támadás, ha értelmetlennek tűnik vagy ha látszólag észrevétlen marad. A szomorúság hiábavalósága nehezebb, mint az eredeti teher. A legkegyetlenebb abszurditás az olyan világ, amelyben nincs számadás, sem végső ítélettétel. Nem is csoda, hogy a XX. század ateista írói az emberiség képtelen helyzete felett keseregtek. Valóban abszurd volna a világ az igazság, az ítélet reménye nélkül, anélkül, hogy remélhetnénk a dolgok helyrehozatalát!
Préd 8:14 azonban még nem a történet vége! Mondásai zárásaként Salamon hirtelen vált. Az értelmetlenség feletti kesergései után lényegében ezt mondja: Álljunk csak meg egy percre! Isten majd ítéletet tart, tehát semmi nem értelmetlen! Valójában minden és mindenki számít!
Préd 12:15-16 alapján milyen súlya van mindannak, amit itt teszünk?
Az ítélet reménye ahhoz kapcsolódik, amit az ember Isten alapvető természetéről, valamint az életről és a világunkról hisz. A Biblia állítja, amint eddig is láttuk, hogy Isten teremtette meg és szereti a világot, ami azonban eltért az eredeti szándékától. Isten most a terve szerint munkálkodik, hogy Jézus élete és halála révén mindent újjáteremtsen. A világ helyrehozatalában Isten ítéletének meghatározó a szerepe. Az ítélet bizonyosan jó hír mindazoknak, akik olyan sok rosszat szenvedtek el a világban, akiket háttérbe szorítottak, elnyomtak, kizsákmányoltak, akikkel brutálisan bántak.
Mit jelent számunkra a tudat, hogy egy nap végre eljön majd az igazság, amire most annyira vágyunk, úgy, ahogy azt el sem tudjuk képzelni? Hogyan találunk reménységet ebben az ígéretben?
Letöltés |