Jézus második adventjének reménysége több pusztán a jobb jövő várásánál. Az első keresztények számára Jézus testben való feltámadása jelentette a visszatérésének szilárd valóságát. Feltámadt a halálból, amit saját maguk is láttak, akkor tehát bizonyára visszatér majd, hogy befejezze, amit elkezdett: eltörölje a bűnt és minden hatását, újjá tegye a világot (lásd 1Kor 15:22-23).
Pál apostol számára az adventi reménység meghatározó eleme volt a feltámadás. Minden prédikációjának a hitelességét feltette a Jézus történetét megkoronázó csodára: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek” (1Kor 15:17). Gondoljunk ezekre a szavakra! Mérjük fel, hogy mennyire fontos Krisztus feltámadása minden reménységünk szempontjából!
Olvassuk el 1Kor 15:12-19 verseit! Hogyan magyaráznánk el egy nem hívő érdeklődőnek, hogy miért a feltámadás igazsága a legfontosabb eleme a keresztény reménységnek?
Egészen megváltoztatta a tanítványok életét az, hogy látták a feltámadt Jézust. Amint korábban említettük, Jézus kiküldte őket, hogy hirdessék és indítsák el Isten országát (lásd Mt 10:5-8), a Mester halála azonban szilánkokra törte bátorságukat, szétzúzta reményeiket. Ám később a feltámadott Jézus elmondta nekik a misszióparancsot (Mt 28:18-20) és erőt kaptak a Szentlélektől (lásd ApCsel 2:1), így elindultak, hogy megváltoztassák a világot és a Jézus által alapított ország elvei szerint éljenek.
A halál hatalma és félelme alól felszabadult korai hívők bátran éltek és osztottak meg mindent Jézus nevében (lásd pl. 1Kor 15:30-31). A halált hozó gonoszság ugyanaz, mint ami okozza a szenvedés, az igazságtalanság, a nyomor, az elnyomás minden formáját. Ám ez Jézusnak és a halál felett aratott győzelmének köszönhetően egy nap majd véget ér: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1Kor 15:26).
Most bárkin segítünk, az végül úgyis meghal. E fájó igazság szerint tehát miért olyan fontos beszélni az embereknek arról a reményről, amit Jézus halála és feltámadása kínál?
Letöltés |