SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 8:14; 12:15-16; Máté 24–25;
Lukács 18:1-8; 1Korinthus 15:12-19; Jelenések 21:1-5; 22:1-5
„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15:58, RÚF).
Jézus jelen valóságként beszélt Isten országáról, mint aminek már ma részesei lehetünk. Elküldte a tanítványait, hogy országát terjesszék, vezessék be az evangélium hirdetésével és a szolgáló élettel – ezt jelenti, hogy „Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (lásd Mt 10:5-8).
Jézus azt is világossá tette, hogy országa más, „nem e világból való” (Jn 18:36), és még nem jött el a maga teljességében. Beiktatta testet öltésével, szolgálatával, halálával és feltámadásával, de maga is várakozva tekintett arra az időre, amikor az váltja majd fel ennek a világnak a birodalmait, amikor teljessé lesz Isten uralma.
A meghatározás szerint az adventisták a remény emberei, várják Jézus visszajövetelét és országát. Ez a reménység azonban nem csak a jövőbeli új világra figyel. A jövőbe tekint ugyan, de a mát is átformálja. Így élünk most és nézünk a jövő elé, igyekszünk, hogy olyan hatást tudjunk kifejteni, ami illik az eljövendő országhoz.
Letöltés |