SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 25:38, 40;
Apostolok cselekedetei 2:42-47; 4:32-37; 9:36; Róma 12;
2Korinthus 8:7-15; Jakab 2:1-9
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól” (Jak 1:27).
A nagy misszióparancsnak nevezett szakasz (Mt 28:18-20) a Biblia legismertebb részei közé tartozik, legalábbis a keresztények körében. Gyakran mondják, hogy ez a küldetésnyilatkozatunk, és a legkülönfélébb missziókra és evangelizációs projektekre adott már ösztönzést. E versek hatására a keresztények valóban az egész világra elmentek, egyénileg gyakran óriási árat fizettek az evangélium terjesztéséért.
Mit mondott Jézus a nagy misszióparancsban? Azt, hogy tegyük tanítvánnyá, kereszteljük meg és tanítsuk az embereket, „hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Mt 28:20). Amint eddig is láttuk, rendelkezése nagyrészt kapcsolódik ahhoz, hogy törődjünk a szükséget látókkal, a szenvedőkkel és azokkal, akik képtelenek ellátni magukat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem új feladatként hangzott el a parancs, amit Jézus az első tanítványainak mondott, mint amit azelőtt még nem láttak, nem hallottak, inkább annak a küldetésnek folytatása, amire Jézus addig is készítette őket. Tanításainak ez az oldala világosan megmutatkozik az új gyülekezeti közösség életében, úgy, mint ami része a nagy misszióparancs teljesítésének.
Letöltés |