Nem sokkal azután, hogy kivezette Izrael népét Egyiptomból, Isten a Sínai-hegynél találkozott velük. Átadta nekik írásos formában a Tízparancsolatot, amelynek első két törvénye kimondta, hogy ne imádjanak idegen isteneket és ne készítsenek bálványokat (lásd 2Móz 20:2-6). Erre válaszul a nép megfogadta, hogy mindent megtesznek, amit Isten elrendelt és az Ő népe lesznek (lásd 2Móz 24:1-13).
Amikor azonban Mózes már csaknem hat hete fent volt a hegyen, az emberek azon kezdtek tanakodni, hogy vajon mi lehet vele. A tömeg nyomására Áron aranyborjút készített, ami előtt a nép vezetőjeként áldozatot mutatott be, aztán pedig „leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek” (2Móz 32:6, RÚF). Az Úr és Mózes is mélységesen felháborodott azon, hogy milyen gyorsan elfordultak Istentől és visszatértek a bálványimádáshoz. Akkor mintha csak Mózes közbenjárása mentette volna meg őket a megérdemelt büntetéstől (2Móz 32:30-34).
Isten népe túl gyakran beleesett a bálványimádás kísértésébe. Izrael és Júda királyainak történelmében elszórtan itt is, ott is látjuk a bálványimádás nyomait, aminek a hatása alatt egyes uralkodók iszonyatos dolgokba vitték bele népüket. Isten prófétákat küldött, hogy fordítsák vissza hozzá a népet, üzeneteikben ők újból és újból rámutattak a hűtlenségekre. Az ébredésre és reformációra hívás mellett gyakran figyelmeztettek arra is, hogy bánjanak jobban a közöttük élő szegényekkel, rászorulókkal és gyámoltalanokkal.
Milyen fontos elemet érzékeltet a zsoltáros Zsolt 115:1-8 szakaszában?
Az ember hajlamos hasonulni ahhoz, akit vagy amit imád, akire, amire figyel. A nép sokszor elfordult az igazság Istenének imádatától és hajlongott a környező nemzetek hamis istenei előtt, amiket általában a háború és a termékenység stílusában ábrázoltak. Ebből természetesen következett, hogy kezdett kikopni közülük az egymással való törődés és az igazságosság. Amikor más isteneket választottak, számtalan dologban megváltozott a hozzáállásuk, mint például abban, ahogyan a többiekhez viszonyultak. Ha hűségesek maradnak az Úrhoz, törődtek volna a közöttük élő szűkölködőkkel.
Beszélgessünk még arról, hogy az ember hasonul ahhoz, amit vagy akit imád! Ma milyen megnyilvánulásait látjuk ennek az elvnek?
Letöltés |