SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 10:17-22; Zsoltár 101:1; 115:1-8;

Ézsaiás 1:10-17; 58; Márk 12:38-40

„Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat” (Ézs 58:6-7)?

Az ószövetségi próféták írásait olvasva hamar kitűnik, mennyire fájt nekik az, ahogyan sokan a szegényekkel és az elnyomottakkal bántak. A környező népeknél látottak mélyen felháborították a prófétákat és Istent, akinek a nevében szóltak (lásd pl. Ámósz 1. és 2. fejezetét), de különösen haragudtak és elszomorodtak azok a gonoszságok miatt, amelyeket Isten népe követett el, hiszen ők annyi áldást kaptak. Történelmük és az Úrtól kapott törvényeik miatt nekik bölcsebbnek kellett volna lenniük! Sajnos gyakran nem jártak helyes úton, ezért a próféták sokat beszéltek az elkeserítő állapotokról.

Érdekes felfigyelni arra is, hogy az ószövetségi prófétáknak az igazsággal és igazságtalansággal kapcsolatos legismertebb kijelentése közül több valójában az istentiszteletet érintő tanításokból származik. Amint látni fogjuk, az igazi istentisztelet nem csak arra terjed ki, ami a vallási szertartás közben történik. A lényeg, hogy a hétköznapi életben törekedjünk arra, amit Isten fontosnak lát, tegyünk valamit mások jóléte érdekében, igyekezzünk felemelni az eltiport és elfeledett embereket!