A világ és benne minden élet, a sajátunk, amit kezdünk vele, a környezetünkben élőké, a velük való kapcsolatunk, maga az élet és ahogyan a legjobban el lehet tölteni – mindez Istennel kezdődött, „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28).
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1) – így indul a Biblia története. A szavával hozott létre mindent, ami rámutat a hatalmának és magának a folyamatnak számunkra egészen felfoghatatlan voltára.
Isten nem távolról teremtett, hanem közvetlenül, és ez különösen igaz az első ember megformálására (lásd 1Móz 2:7).
Olvassuk el az első emberpár teremtésének történetét 1Móz 1:26-31 verseiben! Milyen fontos dolgot árul el ez a beszámoló Istenről? Milyen lényeges információt kapunk az emberekről?
Szokták mondani, hogy ha a természetben járunk, sokat megtudhatunk Istenről. A világot nézve a Teremtő jellemébe pillanthatunk bele. Abból is kaphatunk némi képet a teremtésről, ha elgondolkozunk azon, amit Istenről tudunk. Például Ő a rend Istene, tehát számíthatunk rá, hogy rend van a teremtett világban. Hisszük azt is, hogy a Teremtő sokoldalú, ezért nem lephet meg az általa alkotott világ felfoghatatlan sokszínűsége.
Hisszük, hogy Isten számára fontosak a kapcsolatok. Ezzel egybevág a tapasztalatunk, hogy a világ megteremtésében központi tényező a kapcsolat. A világ minden elemét a többivel való összefüggésre teremtette az Úr. Az állatokat harmonikus kapcsolatra alkotta meg. Az embert azért hozta létre, hogy kapcsolata legyen vele, a többi emberrel és az egész teremtett világgal.
Sok szempontból korlátozottak az ismereteink Istenről, viszont amit a jelleméből megismerhetünk, annak arra kell késztetnie, hogy újragondoljuk, milyen is legyen a világunk.
Hogyan érthetjük meg jobban a világot, ha Isten jellemének tükröződését látjuk benne, még ha a bűn rontása olyannyira nyilvánvaló is mindenütt?
Letöltés |