Józsué és kortársai halála után milyen hitválság alakult ki Izraelben? Bír 2:7-13

Az egyházi és hasonló szervezetek körében az értékeknek és a hitelveknek a továbbadásával foglalkozó tanulmányok rámutatnak, hogy az alapítók erősen ragaszkodnak a hitükhöz, ők vívják ki először azokat. A követőik viszont egy-két generáción belül szem elől téveszthetik az értékek mögött meghúzódó elveket. Talán a szervezettel tartanak, de csupán megszokásból. A következő nemzedékek idején a szokások hagyománnyá kristályosodnak ki, miközben az alapítók szenvedélye eltűnik.

Azt szokták mondani, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyerekei. Mit jelent ez? Lásd még Jn 1:12-13; 3:7; 1Jn 5:1!

Hosszú ideje általában úgy közvetítik az értékeket az egymást követő keresztény nemzedékek, hogy az idősebbek egyszerűen elmondják a fiataloknak, mit hisznek. Viszont a szülők vagy az egyház hitének puszta ismerete még nem egyenlő a személyes hittel. Kereszténynek lenni többet jelent, mint egy szervezethez tartozni, amelynek történelme van és tantételeket sorakoztat fel. Az igaz hit nem függ össze a genetikával, nem olyasmi, amit az egyik generáció természetes módon átad a másiknak. Mindenkinek magának kell megismernie Krisztust! A szülők nem tehetnek meg mindent a gyerekeik helyett. Az egész gyülekezetnek, de különösen a szülőknek mindent el kell követniük azért, hogy olyan környezetet teremtsenek, aminek a hatására a fiatalok jó döntést akarnak meghozni! Ám végül személyenként dől el, hogy egy nemzedék megmarad-e vagy elvész.

Joe felnőttként csatlakozott a Hetednapi Adventista Egyházhoz, ateista háttérből tért meg egy emlékezetes tapasztalat után. Elvett egy adventista nőt és született néhány gyerekük, akiket természetesen a hitben neveltek fel. Ő mondta egyszer a gyerekei lelki állapotán gondolkodva: „Bárcsak ők is átélték volna azt, amit én!” Mit feleltünk volna neki, ha ott lettünk volna?