Egy fiatal nő az egyedülállóság előnyeiről mondta: „Kétszer nyílt lehetőségem rá, hogy misszióterületre menjek dolgozni, és mindkét esetben habozás nélkül elvállaltam.” Egy házas, családos embernek kicsit több időre van szüksége ahhoz, hogy meghozzon egy ilyen döntést, ami nemcsak őt, hanem a házastársát és a gyerekeit is érinti.

Pál szerint milyen érvek szólnak amellett, hogy ne házasságban éljen az ember? 1Kor 7:25-34

A legtöbben úgy gondolják, hogy Isten akarata számukra a házasság. Nem az Úr mondta, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni”? A Bibliában mégis sokan nem házasodtak meg, mint legfőbb példaképünk, Jézus Krisztus.

Isten azt mondta Jeremiásnak, hogy ne házasodjon meg (Jer 16:1-3). Ez egy történelmi helyzetre adott ítélet volt. Nem tudni, később feloldotta-e a tilalmat, de Jeremiás egyedülállóként is egyértelműen nagy próféta volt.

Ezékiel felesége hirtelen meghalt, nem tűnt számottevőnek házasélete. A próféta nem gyászolhatott, hanem tovább kellett folytatnia az Úr által elrendelt szolgálatát (Ez 24:15-18). Hóseásnak rossz volt a házassága, mégis folytatta a szolgálatát. A történet nekünk igencsak furcsának tűnik, mert Isten meghagyta neki: vegyen feleségül egy prostituált nőt, akiről az Úr tudta, hogy el fogja Hóseást hagyni más férfiakért (Hóseás próféta könyve 1-3. fejezetei). Visszatekintve azt látjuk, hogy Isten az Izrael iránt és az irántunk érzett egyoldalú szeretetét akarta érzékeltetni, de Hóseásnak különösen nehéz és fájdalmas lehetett ezt élő példázatként bemutatni.

Egyik esetben sem számított a családi állapot. Isten szemében az ember becsületessége, engedelmessége volt a lényeg és az, hogy közvetítse az Ő akaratát. Legyünk biztosak abban, hogy az életünket nem a családi állapotunk alapján értékeli az Úr. Ma sokan mondják, hogy nem lehetünk teljesek házasság nélkül. Pál így válaszolna erre: „ne igazodjatok e világhoz”. Hanem „szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul” (Róm 12:1-2, RÚF).

Hogyan szolgálhatunk az egyházon belüli és kívüli egyedülállóknak?