SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 28:36-38; Jeremiás 51:13;
Jelenések 13:1-8, 18; 16:2-12; 17
„Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól” (Jel 18:4-5, RÚF).
A hatodik csapás az Eufrátesz szimbolikus kiszáradásához vezet, mivel a világ kiábrándult népei megvonják támogatásukat a végidei Babilontól. Amint az elmúlt heti tanulmányban láttuk, hatalmának megtörését jelentős démoni tevékenység előzi meg, amivel Isten munkáját próbálják hamisítani (Jel 16:13-14). Az ördögi tevékenység sikerrel jár, egyesíti a gonoszokat az armageddoni csatára készülve.
A végső harc kezdetén hatalmas földrengés lesz, ami a hetedik csapás része. A földrengés megtöri Babilon egységét és az három részre szakad (Jel 16:18-19). A végidei Babilon városként jelenik meg, a világ politikai és vallási erőinek az Isten népével szembeni, rövidtávú egységét jelképezve. Ez az egység széthull, ami a végidei Babilon felbomlásához vezet.
Észben kell tartanunk, hogy Jel 16:19 csak a végidei Babilon politikai összeomlását jelenti be. A 17. és a 18. fejezet mondja el, ez hogyan is következik be. A végidei Babilon bukásának és az azt előidéző okoknak az ismertetése előtt (Jel 17:12–18:24) Jelenések 17. fejezete bemutatja a végidei hitehagyó vallási rendszert a vörös fenevadon ülő parázna jelképével, aki a lányaival együtt Isten ellen fordítja a világot (Jel 17:1-11).
Letöltés |