Olvassuk el Jel 12:7-9 verseit a mennyei háborúról! Milyen volt az a harc, aminek következtében Sátán kivettetett a mennyből?

Sátánt a nagy küzdelem elején száműzték a mennyből, amikor fellázadt Isten kormányzása ellen. Meg akarta kaparintani a mennyei trónt, hasonlóvá akart lenni „a Magasságoshoz” (Ézs 14:12-15). Nyíltan fellázadt Isten ellen, de alulmaradt, így levetették a földre. Ádámot és Évát megtévesztve elbitorolta Ádám uralmát a világunk fölött (Lk 4:6). Önmagát a föld uralkodójának kiáltotta ki (Jn 12:31), és igényt tartott rá, hogy képviselőjeként részt vehessen a mennyei tanácsban (Jób 1:6-12). Ám a kereszt miatti veresége következtében Sátán és bukott angyalai nem hagyhatják el a földet mint börtönüket, amíg el nem nyerik a büntetésüket (2Pt 2:4, Júd 6).

Halálával Jézus visszaszerezte azt, ami elveszett, és Sátán valódi jelleme is lelepleződött az egész világegyetem előtt. „Sátán látta, hogy álruhája szétszakadt. Mesterkedése feltárult az el nem bukott angyalok előtt és a mennyei világegyetem előtt. Gyilkosként mutatta meg magát. Isten Fia vérének a kiontásával kiszakította magát a mennyei lények rokonszenvéből. Ettől kezdve korlátozták működését” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 669. o.). Sátánról átkerült Jézusra a föld feletti uralom joga az egész világegyetem előtt, Krisztust kiáltották ki a föld jogos uralkodójának (Ef 1:20-22; Fil 2:9-11). Jézus ezt előre megmondta: „Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme” (Jn 12:31).

A Sátán feletti ítélettel eljött „az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az Ő Krisztusának hatalma” (Jel 12:10, RÚF). Sátánnak még van némi ereje ahhoz, hogy ártson Isten földi népének, de tudja: „kevés ideje van” (Jel 12:12, RÚF). Bár valóban „kevés” az ideje, minden tőle telhetőt megtesz, hogy fájdalmat, szenvedést okozzon, pusztítson.

Jel 12:11 tanítása szerint hogyan védekezhetünk az ördöggel szemben? (Lásd még Ef 6:10-18!)