A jelenések könyve 8. fejezete azzal a képpel indul, hogy Isten előtt hét angyal áll készen a trombiták megfújására. Ám mielőtt megszólaltatnák hangszereiket, egy másik jelenet következik, ami magyarázatot ad a trombiták teológiai jelentésére.

Olvassuk el Jel 8:3-4 verseit a jeruzsálemi templomban végzett napi szolgálatok alábbi leírásával együtt! Egy zsidó bibliakommentár magyarázata szerint az esti áldozat során a bárányt az égőáldozati oltárra helyezték és a vérét az oltár aljához öntötték. Egy kijelölt pap vitte az arany tömjénezőt a templomba és a szentély arany oltárán füstölőáldozatot mutatott be. Amikor a pap kijött, a földre dobta a tömjénezőt, ami nagy hanggal esett le. Ekkor hét pap megfújta a trombitát, ez jelezte az aznapi templomi szolgálatok végét.

Láthatjuk, hogy Jel 8:3-5 az esti szolgálatok nyelvezetét veszi át. Fontos, hogy az angyal „a trón előtt” álló arany oltárnál kapja meg a füstölőszert (Jel 8:3). A tömjén jelképezi Isten népének imáit (Jel 5:8). Ekkor Isten már válaszol az imádságaikra.

Jel 8:3-5 fontos információt ad A jelenések könyve trombitáival kapcsolatban.

A hét trombita Isten ítéletét jelképezi a lázadó emberiség fölött, elnyomott népe imáira válaszul.

Jézus, a Bárány halála után a történelemben egymást követve szólalnak meg a trombiták, egészen a második adventig (lásd Jel 11:15-18).

Olvassuk el Jel 8:5 versét Ez 10:2 versével együtt! Milyen megvilágításba helyezi A jelenések könyvének trombitáit Ezékiel látomása arról a tűzről, ami a hitehagyóvá lett Jeruzsálemet éri?

Az angyal az oltárról származó tűzzel tölti meg a tömjénezőt, amit aztán a földre vet. Fontos, hogy a tűz pontosan arról az oltárról jön, ahonnan a szentek imái. Ez megmutatja, hogy a hét trombita ítélete a nép imáira adott isteni feleleteként sújtja a föld lakosait. Az Úr majd a maga idejében közbelép népéért. A tömjénező ledobása arra figyelmeztet, hogy Krisztus közbenjárása nem tart majd örökké. Le fog zárulni a megpróbáltatás ideje (lásd Jel 22:11-12).