Olvassuk el Jel 5:1-4 verseit! Ézs 29:11-12 fényében mi a jelentősége annak, hogy pecsét van a könyvön? Miért sírt János?

A görög szöveg azt jelzi, hogy egy könyv volt a trónon, az Atya jobbjánál. Várta, hogy aki méltó rá, az felnyissa „és felbontsa annak pecséteit” (Jel 5:2).

Ellen G. White szavaival élve, a lepecsételt könyv tartalmazza „Isten gondviselésének, a nemzeteknek és az egyháznak a prófétai történelmét. Az Úr belefoglalta az isteni kijelentéseket, a tekintélyét, a parancsolatait, a törvényeit, az Örökkévaló jelképes tanácsának egészét és a nemzetek összes uralkodó hatalmának a történetét. A tekercs szimbolikus nyelvezettel vázolja fel a föld történelmét, kezdettől fogva végig, valamint minden nemzet, nyelv és nép hatását” (Ellen G. White: Manuscript Releases, 9. köt. 7. o.).

Röviden, a lepecsételt könyv tartalmazta Isten minden titkát azzal a tervével kapcsolatban, ami a bűn problémájának megoldására és az elbukott emberek megmentésére vonatkozik. Ezt a titkot Krisztus második eljövetelekor értjük meg a maga teljességében (lásd Jel 10:7).

Olvassuk el Jel 5:5-7 szakaszát! Az egész világegyetemben miért egyedül Krisztus méltó arra, hogy felvegye a lepecsételt könyvet és feltörje a pecséteit?

Sátán lázadásával kapcsolatos a trónteremben zajlódó válság. Bár ezt a bolygót Isten teremtette, mégis Sátán, a trónbitorló uralma alá került. János sírása Isten népének a könnyeit fejezi ki Ádámtól kezdve, amelyeket a bűn kötelékéből való szabadulásért hullattak. A lepecsételt könyv tartalmazza Isten tervét a bűn problémájának megoldására. Kétségtelen, hogy felmérhetetlen hatalmával Isten egyedül is képes volna megvalósítani a tervét. Ám a bűnössé lett emberiség megváltásához szükség volt valami különlegesre, Jézusra, aki valóban „győzött”, ezért méltó a könyv megnyitására, a föld feletti uralom átvételére és arra, hogy Közbenjárónk legyen a mennyei szentélyben.

Mit tehetünk azért, hogy a keresztényi életünkben valóban Jézus maradjon a legelső?