SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 29:29; Dániel 7:13-14;
János 14:1-3, 29; Róma 1:7; Filippi 3:20; Jelenések 1:1-8
„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3).
A jelenések könyvének próféciáit Jézus több mint tizenkilenc évszázada nyilatkoztatta ki János apostolnak az Égei-tenger Patmoszként ismert kis, köves szigetén (Jel 1:9). Jel 1:3 verse áldást ígér azoknak, akik olvassák, hallgatják és követik a tanításait (vö. Lk 6:47-48). A vers azokra utal, akik a gyülekezetekben összegyűlnek az üzeneteket meghallgatni. Ám nemcsak úgy nyernek áldást, ha olvassák és hallgatják, hanem akkor is, ha megtartják a könyvben foglaltakat (lásd Jel 22:7).
A jelenések könyvének próféciáiban Istennek a népe iránti gondoskodása nyilvánul meg: a mostani élet rövidségére, törékenységére, a Jézusban található üdvösségre, a mennyben Főpapunkként és Királyunkként végzett munkájára, valamint az evangélium hirdetésére való elhívásunkra mutatnak rá.
A bibliai próféciák a sötét helyen világító lámpákhoz hasonlíthatóak (2Pt 1:19). Istennek az volt a szándéka velük, hogy most vezessék az életünket, illetve a jövő reményét adják. Szükségünk is lesz a prófétai vezetésre egészen Krisztus eljöveteléig és örök országának megalapításáig!
Letöltés |