A Római levél 14–15. fejezeteiben Pál apostol olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek mélyen megosztották a római gyülekezetet. Válaszában kérte a rómaiakat: legyenek toleránsak és türelmesek egymással, ne engedjék, hogy a véleménykülönbségek megosszák a közösségüket. Mit tanulhatunk a tanácsából?

Olvassuk el Róm 14:1-6 verseit! Melyek voltak azok a lelkiismereti kérdések, amelyek miatt a római tagok ítélkeztek egymás felett és nem vállaltak egymással közösséget?

Ezek a kérdések valószínűleg a zsidó ceremoniális tisztátalansággal voltak kapcsolatosak, amelyek Pál szerint csupán „vélekedések” (lásd Róm 14:1, Károli, ÚRK) vagy „nézetek” (RÚF). Vagyis arra utalt az apostol, hogy ezek tekintetében nem üdvösségkérdésről volt szó, csupán egyedi véleményről, amiről mindenki a saját lelkiismerete szerint dönthet (lásd Róm 14:5).

Először is az ételekről vitatkoztak. A probléma, amivel itt Pál foglalkozott, nem a Mózes harmadik könyve 11. fejezetében megtiltott állatok húsának fogyasztása volt. Semmi nem mutat arra, hogy Pál korában az első keresztények elkezdtek volna sertést fogyasztani, és más tisztátalan állatok húsát sem ették. Tudjuk, hogy Péter sem evett ilyesmit (lásd ApCsel 10:14), és a „hitben erőtelenek” csak zöldségfélét ettek (Róm 14:2). Ráadásul az italokról is folyt a vita (Róm 14:17, 21), ami szintén arra utal, hogy a figyelem középpontjában a ceremoniális tisztátalanság állt. Erre mutat Róm 14:14 versében a „tisztátalan” (koinos) szó is. Az Ószövetség ógörög fordításában ez a szó a piszkos állatokat, nem pedig a 3Mózes 11. fejezetében tisztátalannak nevezett állatokat jelöli. Nyilván voltak olyanok a római gyülekezetben, akik nem akartak a közös étkezéseken enni, mert nem tudták, hogy megfelelően volt-e az étel elkészítve vagy nem mutatták-e be korábban bálványáldozatként. Bizonyos napok megünneplésével is hasonló volt a helyzet. Itt nem a hetenkénti szombatünneplésről volt szó, hiszen mint tudjuk, Pál rendszeresen megtartotta a szombatot (ApCsel 13:14; 16:13; 17:2). Valószínűleg a különböző zsidó ünnep- vagy böjtnapokra utalt. A nevezett versekben az apostol toleranciára int azok iránt, akik őszintén, lelkiismeretüktől késztetve gyakorolták ezeket a rítusokat, amennyiben nem gondolták, hogy ez lenne az üdvösségre jutás módja. A keresztények közötti egység abban mutatkozik meg, ha türelmesen elviseljük egymást, még ha nem is mindig, minden pontban értünk egyet, főleg, ha nem alapvető hitkérdésekről van szó.