SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 19:5-6; Zsoltár 23;

János 10:1-11; 1Korinthus 3:16-17; 12:12-26; Efezus 2:19-22; 1Péter 2:9

„Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is” (1Kor 12:12).

Aki már tanulmányozta valaha a Bibliát, tudja, hogy tele van képekkel és szimbólumokkal, amelyek önmaguknál nagyobb jelentőségű dolgokra mutatnak. Így az egész áldozati rendszer bizonyos értelemben egy jóval hatalmasabb valóságot szimbolizál: Jézust és az egész megváltási tervet.

Még sokféle képet használ a Biblia, időnként a legalapvetőbb elemeket, mint pl. a víz, a tűz, a szél, amelyek a szövegösszefüggés értelmében lelki és teológiai igazságokat jelképeznek. Amikor Jézus kijelentette, „A szél fú, ahova akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született” (Jn 3:8), a szelet a Szentlélek szimbólumaként vette.

A Biblia számos képpel érzékelteti az egyház egységét, amelynek a bemutatására hívott bennünket el Isten a világ előtt. Önmagukban ezek egyike sem teljes, viszont együttesen több mindent kifejeznek az egyház egységéről, mint pl. az egyháznak az Istennel való, a tagok egymás közötti, valamint a közösség egészéhez fűződő kapcsolata.

E heti tanulmányunk során néhány ilyen hasonlattal foglalkozunk, és megnézzük, hogy mit közvetítenek a Krisztussal való egységről.