SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 28:1-14; Bírák 17:6;

1Királyok 12:1-16; Jeremiás 3:14-18;

Apostolok cselekedetei 20:25-31; 1Korinthus 1:10-17

„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség” (Péld 9:10).

Az ószövetségi próféták újból és újból arra szólították Izrael népét, hogy engedelmeskedjenek Isten utasításainak. Az engedetlenség és a nemtörődöm magatartás hitehagyáshoz és megoszláshoz vezet. Isten a törvényei iránti engedelmességet szánta eszközül arra, hogy megvédje népét a bűn természetes következményeitől és megszentelje őket az idegen népek között. Akaratának követése összhangot teremt a nép soraiban és erősíti közösségük elhatározását, hogy ellenálljanak az őket szinte minden irányból körülvevő bűnös, pogány gyakorlatok betörésének. Isten azt akarta, hogy szentek legyenek, bizonyságul a körülöttük élő népek előtt.

Ezt mondta Mózes, miután Isten kiszabadította a hébereket Egyiptomból: „Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet” (5Móz 4:5-6)!

Vitathatatlan, hogy ha a nép hűséges marad, nagy áldást kap, sőt áldás lehetett volna mások számára is. A hűtlenség viszont egy sereg problémához vezet, amelyeknek csak egyike a széthúzás.