Amikor Isten elhívta Ábrahámot szolgájául, egy népet választott magának, hogy Őt képviselje a világ előtt. Az elhívás és kiválasztás Isten szeretetből fakadó, kegyelmi tette volt. A bűneset okozta pusztítás és megoszlás után Izrael elhívásának központi szerepe volt az egész emberiség helyreállítását célzó isteni tervben. A szent történelem Isten helyreállító munkáját mutatja be, és e tervnek fontos része volt Izrael szövetséges népe.

5Móz 7:6-11 szerint Isten miért hívta el népéül Izraelt? Miért éppen Ábrahám leszármazottait választotta ki?

Izrael kiválasztásában központi elem Istennek az emberiség iránti szeretete. Azért kötött szövetséget Ábrahámmal és a leszármazottaival, hogy népe által megőrizze az istenismeretet és véghezvigye az emberiség megváltását (Zsolt 67:3). Istennek hatalmas, szeretetből fakadó tette volt Izrael kiválasztása. Ábrahám leszármazottai semmivel sem dicsekedhettek, amiért megérdemelték volna Isten szeretetét. „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok” (5Móz 7:7).

Különös, fordított értékítélet alapján választotta ki Isten a népét. A vezetők kiválasztásakor az emberek a hatalmat, a bölcsességet és az önbizalmat figyelik, Isten azonban nem az erőseket és hatalmasokat választja ki a szolgálatára, hanem inkább azokat, akik érzik és elismerik gyengeségüket, balgaságukat és semmiségüket, hogy senki se dicsekedhessen előtte (1Kor 1:26-31). Ám figyeljük meg, hogy milyen kiváltságokat nyertek! „Isten azt akarta, hogy dicsérjék és magasztalják népét, Izraelt. Mindent megadott nekik, ami lelkileg javukat szolgálhatta. Minden lehetőséget megteremtett arra, hogy jellemük olyanná formálódjék, amellyel képviselhetik Őt. Isten törvénye iránti engedelmességük nyomán fakadó jólétüket a világ népei csodálták volna. Aki minden mestermunkához bölcsességet és ügyességet tudott nekik adni, továbbra is tanítani akarta őket, és törvényei iránti engedelmességük jellemüket nemessé és emelkedetté tette volna. Engedelmességük megóvta volna őket a más népeket sújtó betegségektől. Nagyszerű értelmi képességeket kaptak volna. Jólétükkel Isten dicsőségét és hatalmának magasztos voltát kellett volna megmutatniuk. Isten papok és fejedelmek birodalmává akarta Izraelt tenni. Mindent megadott nekik ahhoz, hogy a föld legnagyobb népévé legyenek” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 194-195. o.).