Még nyílik kertemben
egy pár őszi virág,
de a bokron sárgul a levél;
(én már) siratom a virágok hullását,
tudom, mihamar
leveszi a dér.
A napnak is rövidebb az útja,
egyre fáradtabban bandukol.
Hosszabbak az esték,
az éjszakák:
virág szirma dér kezébe hull.
– Kabátot vesz magára a Hold is,
csillagporos útját míg járja.
A kertek alján is az ősz járkál
fázósan, magányába zárva.