Még nyílik kertemben

egy pár őszi virág,

de a bokron sárgul a levél;

(én már) siratom a virágok hullását,

tudom, mihamar

leveszi a dér.

A napnak is rövidebb az útja,

egyre fáradtabban bandukol.

Hosszabbak az esték,

az éjszakák:

virág szirma dér kezébe hull.

– Kabátot vesz magára a Hold is,

csillagporos útját míg járja.

A kertek alján is az ősz járkál

fázósan, magányába zárva.