Magamba nézek.
Az emlékek itt vannak velem.
Szomorú a számadás,
a mérleg:
az egyik serpenyő
üres, Istenem!
A mulasztások helyére
könnyeim hullatom,
hadd húzza le mélyen
a mérleget, fájjon
keservesen, nagyon!
– A másikba tedd
a megbocsátás örömét,
mert irgalmad
mindennél nagyobb!
S Fiad keresztje
ott, a Golgotán
a bűnösökre is ragyog.