PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: ESTI GONDOLATOK

Ha kitárult szívvel

az ég alatt

megállok csöndes,

esti fényben,

olyan parányinak

érzem magam,

szinte megsemmisülök

egészen.

Hatalmas világod körülvesz,

s hiába tűntek

ezredévek,

nőtt a tudomány

és a bölcsesség,

az emberész

Hozzád föl nem érhet.

Téged meg nem érthet.

– Nem is értem,

mit keres az ember...

A tudós, nyughatatlan elme

nem látja még most sem,

hogy hiába?

A sír lesz az örök

nyugvóhelye.

– Előrébb vinni a világot

nem az atom fogja,

csak a szeretet.

Mert Isten mondta

a Sínai-hegyen,

és a Golgotán

az a kereszt.

– Ezért új imához borulok,

s nézem a csillagok

szigorú rendjét:

ó, ember, vajon ott vagy-e

a helyeden és sugárzod

a reád bízott fényt?

Csak úgy, mint egy szentjánosbogár

azoknak, akik sötétben járnak:

egy parányi ragyogással jelezd,

hogy Isten kezében

szentjánosbogár vagy.

2018. 4. negyedév

Egység Krisztusban

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: