Csak akkor tudták meg a túlélők, hogy Máltán, a Földközi-tenger közepén, Szicíliától délre egy kis szigeten vannak, amikor partot értek. Két hétig hányódtak a tengeren, megadva magukat a szél erejének, miközben 760 kilométert sodródtak a krétai Szépkikötőtől. Most ki kellett várniuk a tél három hónapját, mielőtt folytathatták az útjukat (ApCsel 28:11).

Olvassuk el ApCsel 28:1-10 szakaszát! Mi történt Pállal Málta szigetén, és hogyan tudta Isten felhasználni őt?

A máltaiak nagyon barátságosak és vendégszeretőek voltak, Pálnak és csoportjának pedig legelőször tüzet gyújtottak, hogy megmelegedjenek, mert mind vizesek voltak és átfáztak. Máltán az évnek abban a szakában nem lehetett több mint 10 °C.

A kígyómarás esete Pálra terelte az emberek figyelmét. A helybéliek eleinte isteni bosszúállásnak tekintették az esetet. Azt gondolták, hogy Pál gyilkos volt, aki megmenekült a tengerbe fulladástól, de mégis utolérték az istenek vagy a görög Dikē istennő, az igazság és a bosszú megtestesítője. Mivel az apostol nem halt meg, istenként tisztelték, ahogy több évvel azelőtt Lisztrában is történt (ApCsel 14:8-18). Bár Lukács nem időzik el ennél a történetnél, nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy Pál kihasználta a helyzet adta lehetőséget és bizonyságot tett Istenről, akit szolgált.

Publius vagy Málta prokurátora volt, vagy egy helyi méltóság, aki három napig vendégül látta Pált és társait, amíg állandó szállást nem találtak nekik. A férfi édesapjának meggyógyítása révén az apostol valamiféle gyógyító szolgálatot végzett a máltaiak között.

Lukács a beszámolójában nem említi, hogy Pál akár egyetlen megtértet vagy gyülekezetet hagyott volna hátra, amikor elindult Máltáról. Véletlenül is kimaradhatott a szövegből, de talán azt mutatja, hogy küldetésünk a világon túlmutat a keresztelésen és a gyülekezetalapításon. Oda kell figyelni az emberekre és a szükségleteikre! Ez az evangélium gyakorlati vetülete (ApCsel 20:35; vö. Tit 3:14).

Milyen érdekes, hogy az Istent nem ismerő szigetlakók hittek az isteni igazságtételben! Végső soron ez honnan ered? Lásd Róm 1:18-20 részét!