Amikor elérkezett az idő és a királyi vendégek helyet foglaltak a helytartó mellett, behívták a foglyot, hogy adja elő védekezését, ami elsősorban Agrippának szólt, ugyanis Festus már korábban hallott mindent (ApCsel 25:8-11).

Olvassuk el ApCsel 26:1-23 szakaszát! Mit mondott Agrippához intézett beszédében Pál?

Az apostol válasza lényegében önéletrajzi beszámoló, amelyben a megtérése előtti és utáni életéről szólt. A tartalma ApCsel 22:1-21 részére utal vissza, amikor a jeruzsálemi tömeg előtt beszélt. Először is igyekezett elnyerni Agrippa jóindulatát. Kifejezte a háláját, amiért ilyen előkelő személy előtt adhatja elő ügyét, főleg mivel az uralkodó jól ismerte a zsidó valláshoz kötődő szokásokat és kérdéseket. Pontosan ezért Agrippa segíthet a római helytartónak megérteni, hogy nem igazak, hanem hamisak a vádak, amelyeket felhoztak ellene. A beszéd három részre osztható. Az elsőben (ApCsel 26:4-11) leírja korábbi farizeusi buzgalmát, amit a kortársai Jeruzsálemben széles körben ismertek. Mint farizeus, hitt a halottak feltámadásában, ami meghatározó Izrael ősi reménységének teljesedése szempontjából. Így következetlenség volt a zsidók részéről, hogy tiltakoztak a tanításai ellen, hiszen nem volt bennük semmi, ami alapvetően eltért volna a zsidó hittől. Ám elég jól ismerte a hozzáállásukat, mert egykor ő maga is elképzelhetetlennek tartotta, hogy Isten feltámasztotta Jézust, sőt még üldözte is azokat, akik ezt hitték. A második részben (ApCsel 26:12-18) az apostol azt mondja el, hogyan változott meg a szemlélete a Jézussal a damaszkuszi úton történt találkozása nyomán, és milyen elhívást kapott arra, hogy elvigye a pogányoknak az evangélium üzenetét. Végül kifejezte: a látottak hatására (ApCsel 26:19-23) nem volt más választása, engedelmeskednie kellett, ezért végezte misszionáriusi feladatát, és éppen ez az ellene folyó eljárás egyetlen indoka. Tehát a letartóztatása mögött valójában nem az áll, hogy megszegte volna a zsidók törvényét vagy megszentségtelenítette volna a templomot. Jézus haláláról és feltámadásáról szóló üzenete miatt vádolják, ami egyébként teljesen összhangban van a Szentírással, valamint azért, mert szerinte a pogány hívők is részesülhetnek az üdvösségben.

Olvassuk el ApCsel 26:18 versét! Ezek szerint mi lesz azokkal, akik üdvösséget nyernek Krisztusban? Tapasztaltuk már ennek a valóságát?