Festus engedélyezte, hogy Pál kérelmét elküldjék Rómába (ApCsel 25:12). Közben a helytartó megragadta a II. Heródes Agrippa hivatalos látogatása nyújtotta lehetőséget, és tanácsot kért tőle Pál ügyét illetően, különösen azzal kapcsolatban, hogy milyen információkat adjon meg a császárnak küldendő, hivatalos jelentésében. Festus nem volt még elég járatos a zsidó ügyekben, Agrippa pedig valóban tudott neki segíteni (ApCsel 26:2-3).

Olvassuk el ApCsel 25:13-22 verseit! Festus mit mondott Pálról, és hogyan válaszolt a király?

II. Agrippa, a Heródes dinasztia utolsó tagja Cézáreába érkezett a nővérével, Berenikével, hogy üdvözölje az új helytartót.

Festus felvázolta Pál esetét, és elmondta, hogy meglepetésére egyik vád sem volt súlyos, nem politikai és nem is köztörvényes jellegű. Inkább a zsidó vallási kérdésekkel, főként egy bizonyos meghalt Jézussal kapcsolatosak, „akiről Pál azt állította, hogy él” (ApCsel 25:19, RÚF). Az apostol már a Szanhedrin előtt azt vallotta, hogy Jézus feltámadásába vetett hite miatt folytatják ellene az eljárást. Festus is világossá tette, hogy valóban erről volt szó.

Olvassuk el ApCsel 25:23-27 részét! Hogyan írja le Lukács azt az ünnepélyes alkalmat, amikor Pál megjelent Agrippa előtt?

„És most Pál még mindig bilincsben áll az összegyűlt tömeg előtt. Mily nagy ellentét volt látható! Agrippa és Bereniké a hatalom és a helyzet urai, s természetesen az egész világ pártfogoltjai; azonban nélkülözték az Isten által értékelt jellemvonásokat. Törvényét áthágták, szívük és életmódjuk romlott volt. Tetteiket a menny gyűlölte” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 285. o.).

A külső gyakran kellemes a szemnek, de megtéveszthet a mögöttes valóságot illetően. És mi a helyzet velünk? Mennyiben tér el a látszat a valóságtól?