Az antiókhiai zsidó vezetők felbujtották a helyi hatóságokat, akik fellázították a tömeget Pál és Barnabás ellen, kiüldözték őket a városból (ApCsel 13:50). A tanítványok mégis megteltek örömmel és Szentlélekkel (ApCsel 13:52). A misszionáriusok Ikónium városa felé vették az irányt.

Olvassuk el ApCsel 14:1-7 szakaszát! Mi volt Pál és Barnabás ikóniumi tevékenységének az eredménye?

Pál és Barnabás Ikóniumban folytatták a gyakorlatukat, elsőként a zsidókat szólították meg, mielőtt a pogányokhoz fordultak volna. Pál antiókhiai prédikációja (ApCsel 13:16-41) mutatja, miért tekintették a zsidókat elsődleges célpontjaiknak a szolgálatuk során: Isten kiválasztotta Izraelt, ezzel pedig több minden együtt jár (Róm 3:2; 9:4-5). Az Úr ígérete szerint Dávid vérvonalából támasztotta a Megváltót. Pál mindig reménykedett abban, hogy sok zsidó tér majd meg, bár többen elutasították az evangéliumot. A Római levél 9-11. fejezeteiben Pál egyértelművé teszi: „nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak” (Róm 9:6, RÚF), és csupán Isten kegyelméből van az, hogy néhány zsidó egyáltalán hisz. Isten nem vetette el a népét, „most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint” (Róm 11:5, RÚF). Az apostol tovább hirdette az evangéliumot a pogányoknak, bár hitte, hogy egy nap több zsidó jut el a Jézusban való hitre.

„Pálnak a Római levél 9-11. fejezetében található érve további magyarázatát adja annak a missziós stratégiának, amit Az apostolok cselekedetei elbeszélése folytat, és minden keresztény nemzedéknek bemutatja annak teológiai jelentőségét, hogy miért kell bizonyságot tenni a nem hívő zsidóknak” (David G. Peterson: The Acts of the Apostles. Grand Rapids, 2009, Eerdmans, 401. o.).

A helyzet nem különbözött nagyban az antiókhiaitól. Eleinte mind a zsidók, mind a pogányok igen kedvezően fogadták Pál evangéliumát, ám a hitetlen zsidók, talán a helyi zsidó közösség vezetői, ismét feltüzelték a pogányokat és megfertőzték a misszionáriusokról való gondolkozásukat, így megosztották a népet. Miközben ellenfeleik megtámadásukat és meglincselésüket tervezgették, Pál és Barnabás eldöntötte, hogy a várost elhagyva átmennek a következőbe.

A zsidóknak meg kell látniuk az evangélium üzenetét a Jézus nevét vallók életében, nem elég csupán hallaniuk azt. Amennyiben vannak zsidó ismerőseink, milyen bizonyságot teszünk nekik?