SZALAMISZ ÉS PÁFOSZ

Az apostolok cselekedetei 13. fejezetében Lukács színhelyet vált, visszatér Antiókhiához, hogy bemutassa Pál első misszióútját, ami két egész fejezetet (Az apostolok cselekedetei 13. és 14. fejezete) tesz ki. Az író innentől egészen a könyv végéig Pálra és pogány missziójára összpontosít. Ez az első misszionáriusi vállalkozás Az apostolok cselekedeteiben, amelyet egy gyülekezet tervezett el, tudatosan és megfontoltan. Lukács azonban nagy gonddal kiemeli, hogy az ilyen vállalkozás Istentől ered, nem a hívők saját kezdeményezéséből. A lényeg viszont, hogy Isten úgy tud bennünket a legjobban felhasználni, ha mi szándékosan elérhetővé tesszük magunkat.

Olvassuk el ApCsel 13:1-12 szakaszát! Lukács milyen fő pontokat hangsúlyoz Barnabás és Pál ciprusi tevékenységeit illetően?

Közbenjárói imádság és böjtölés ideje előzte meg a misszionáriusok útnak indulását. Ebben az összefüggésben a kézrátétel tulajdonképpen felszentelés volt, vagyis így bízták őket Isten kegyelmére (ApCsel 14:26) az előttük álló feladat érdekében. Ciprus szigete a Földközi-tenger északkeleti sarkánál található, nem messze Antiókhiától. Természetes választás volt a kezdésre, nemcsak mert Barnabás onnan származott, hanem azért is, mert az evangélium már eljutott ide, ám bizonyára még sok minden egyebet kellett tenni. Amint Barnabás és Pál – János Márkkal, Barnabás unokatestvérével együtt (ApCsel 15:39; Kol 4:10) – megérkezett Ciprusra, a szalamiszi zsinagógákban kezdtek prédikálni. Pál szokása volt, hogy mielőtt a pogányokhoz fordult volna, a zsinagógában prédikált. Jézus Izrael Messiása volt, ezért természetesnek tartotta, hogy elsőként a zsidóknak mondja el az evangélium üzenetét. Szalamisz után nyugat felé haladtak, miközben (feltehetően) prédikáltak, míg el nem érték a fővárost, Páfoszt. Az elbeszélés két személy körül forog: egy Bárjézus nevű zsidó varázsló, akit Elimásznak is hívtak és Szergiusz Paulusz, a helyi római kormányzó. A történet jól példázza, hogy milyen eltérő módon fogadják az emberek az evangéliumot: az egyik oldalról nyílt ellenállás, a másikról pedig hűséges elfogadás, még előkelő pogányok esetében is. ApCsel 13:12 nyelvezete egyértelműen a megtérésre utal.

Gondolkodjunk el azon, hogy ebben az esetben a zsidó szereplő ellenállt az igazságnak, a pogány pedig elfogadta! Időnként más keresztény felekezeteket nehezebb elérni a „jelenvaló igazsággal”, mint azokat, akiknek egyáltalán nincs hitük. Hogyan segíthet az előbbi eset ezt megérteni?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2018. 3. negyedév

Az apostolok cselekedetei

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: