Mélyre vetettél, Uram engem;
mélyre vetettél, Uram, Isten!
Megpróbáltál, de próbád tüze
nem azért volt, hogy elveszítsen.
Nem vesztő tűz, mert bűnt, salakot
égettél csak e belső tűzben,
s én, mint az ezüst, a színarany
tűzben tisztul: megmenekültem.
Megmentettél! Te mentettél meg!
Tetőled jött a szabadítás!
Magam akartam szabadulni,
s nem szabadított meg semmi más.
Ezer halál járt, rettentett bár
körültem, bennem, fejem felett,
s az égő, tüzes kemencében –
éreztem mentő kegyelmedet!
A mélységből kiáltok Hozzád,
de ez a mélység szent magasság!
Mélyre vetettél, Uram engem,
hogy közelebb lehessek Hozzád!