Mintegy álomban szólt a Lélek nékem:
Figyelj!... Az ég fényfelleg keretében
láttam az Urat, a kenyeret törte…
A Tizenkettő ott állott előtte,
s adta tovább. De az Úr messzebb látott,
s hívta szánva az egész világot.
A Lélek szólt: Figyelj … Leng ruhák vászna.
A kenyér terjed. Halkan zeng hozsánna
Ezer kéz mozdul, terüljasztal tárul.
Ezrek esznek Jézus asztalárul…
De távol, távol, ködös alkonyatban
gondverten ülnek sokan még, hívatlan.
A Lélek szólt: Figyelj!… A fénylő kékben
mérhetetlen bőség, amerre csak nézem.
Életforrások gazdagon fakadnak,
hever a földön tenger kéve, asztag.
Ó, milyen bőség! Bűn kívánni többet!
Hol Jézus oszt, senki sem szűkölködhet!
(Fordította: Kovács Imre)