Amint a tegnapi részben is megállapítottuk, a versek, amelyekkel általában igazolni próbálják, hogy a vasárnap váltotta volna fel a szombatot, egyáltalán nem mondanak ilyesmit. Valójában azt mutatja az Újszövetségben minden utalás a hetedik napra, a szombatra vonatkozóan, hogy továbbra is megtartották Isten Tízparancsolatának egyik rendelkezéseként.

Mit tudhatunk meg Lk 4:14-16 és 23:55-57 verseiből a szombatról a Krisztus halála előtti és utáni időből?

Figyeljük meg, hogy Krisztus női követői „Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint” (Lk 23:57), ami nyilván a Sínainál kőbe vésett negyedik parancsolat volt. Tehát semmi utalást nem találunk arra, hogy az asszonyok mást tanultak volna Jézustól, mint Isten parancsolatainak, benne a szombat törvényének a betartását. „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (Jn 14:15) – mondta Krisztus a tanítványainak. Ő maga is betartotta a parancsolatokat, köztük a hetedik napot, a szombatot. Hogy a vasárnap felváltaná a szombatot? Ilyesmiről az asszonyok nem hallottak.

A szombat megtartásának milyen bizonyítékait találjuk ApCsel 13:14, 42-44 és 16:12-13 verseiben? Látunk itt bizonyítékot a hét első napjára vonatkozóan?

Ezek az igeszakaszok nem támasztják alá, hogy a szombatot vasárnapra változtatták volna. Ellenkezőleg! Kitűnik belőlük, hogy az őskeresztény hívők szombatot ünnepeltek.

ApCsel 16:13 azért különösen érdekes, mert leírja, hogy nem a zsinagógában jöttek össze a hívők, hanem a folyóparton, „hol az imádkozás szokott lenni”. Ez szintén szombaton történt, hosszú évekkel Jézus halála után. Ezekben az igeszakaszokban semmi nem utal arra, hogy áttértek volna a vasárnapünneplésre.

Hogyan tudunk bizonyságot tenni vasárnapot ünneplő ismerőseinknek a szombatról, méghozzá szelíden és bírálgatás nélkül? Említsünk néhány példát!