SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 16:13; János 1:29; Róma 8:3;
Zsidók 7; 9:11-15, 20-23; Jelenések 5:12
„Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké” (Fil 2:9-10, ÚRK).
Jézusról szólva A zsidókhoz írt levél kijelenti: „ahova útnyitóul bement értünk Jézus, aki örökre a Melkisédek rendje szerinti főpap lett” (Zsid 6:20, ÚRK).
A Szentírás, főként az Újszövetség világosan utal Krisztusnak a mennyei szentélyben betöltött főpapi tisztére, amit azután vett fel, hogy a földön bevégezte áldozati munkáját (lásd Zsid 10:12).
Ezen a héten Krisztusnak a mennyei szentélyben történő szolgálatát vizsgáljuk. Közbenjárói munkássága döntően fontos ahhoz, hogy népe felkészüljön a végidőre. Az alábbi komoly figyelmeztetést kaptuk: „A szentély és a vizsgálati ítélet tanát Isten népének jól kell ismernie. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy nagy Főpapunknak mi a tisztsége és munkája. Különben soha nem lesz olyan hitünk, amilyenre most van szükség, és soha nem fogjuk tudni betölteni azt a helyet, amelyet Isten nekünk szán” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 420. o.).
Milyen szolgálatot végez Krisztus értünk a mennyei szentélyben, és miért olyan fontos tisztában lenni ezzel, főként az utolsó időkben?
Letöltés |