A jelenések könyvének – a szerkezetétől a tartalmáig – egy célja van: bemutatni Jézus Krisztust. Ezért is kezdődik ezekkel a szavakkal: „Jézus Krisztus kijelentése” (Apocalypsis Iesou Christou). Ezt általában úgy értik, hogy 1) „kijelentés Jézus Krisztustól” vagy 2) „kijelentés Jézus Krisztusról” (Jel 1:2). A „kijelentés” cáfolja azoknak az állítását, akik szerint A jelenések könyvét túl nehéz volna megérteni. Mégis miért vette az Úr a Biblia könyvei közé ezt az iratot, ha nem akarja, hogy az olvasók megértsék?

Mit tudhatunk meg Jel 1:1-8 verseiből Jézusról?

A jelenések könyve úgy mutatja be Krisztust, mint aki „a föld királyainak fejedelme” (Jel 1:5), a vége felé pedig úgy nevezi, hogy „királyoknak Királya” (Jel 19:16). A földi élet káosza és zavarai között biztosak lehetünk benne, hogy szerető Urunk és Megváltónk mindent kézben tart, ami igazán jó hír!

Jel 1:5 verse egyértelműen kifejezi, hogy Krisztus a Megváltó: „aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől” (RÚF) – ez engesztelő kereszthalálára mutat. Nemcsak megigazított, hanem meg is szentelt bennünket (1Kor 6:11). A hasonló szövegek üdvbizonyosságot adnak, mert bemutatják, hogy Jézus mossa le bűneinket, amire mi magunk képtelenek volnánk.

Mit tanít Jel 1:7 verse Jézusról?

A keresztény hit központi üzenete az az ígéret, hogy Krisztus visszatér „a felhőkkel”. Jézus majd újból eljön, valóságosan, és ennek az eseménynek az egész világ tanúja lesz. Egyszer és mindenkorra véget ér a szenvedés, a káosz és a föld romlása. Akkor majd beteljesednek az örökkévalóság ígéretei.

Mit tudhatunk meg Jézusról Jel 1:8 verséből? Minek a reményét találjuk ebben a részben, ami vigaszt nyújthat minden megpróbáltatásban?