A Biblia kutatói már régen felfigyeltek a kapcsolatra Dániel 3. fejezetéből Dura mezején a három héber ifjú története és Jelenések 13. fejezete között, ami Isten népének múltbeli és az utolsó időben bekövetkező üldözésének leírását adja.
Hasonlítsuk össze Dán 3:1-6 és Jel 13:11-15 szakaszait! Milyen párhuzamokat találunk a két rész között?
Mindkét esetben központi az imádat szerepe, és egyaránt kényszerrel kierőszakolt imádatról van szó. Vagyis a hatalmon lévő politikai erők olyan imádatot követelnek maguknak, ami csak Istent illeti meg.
Olvassuk el Dán 3:13-18 verseit! Mit tanulhatunk a történetből, ami nemcsak azt segít megértenünk, mivel találjuk szemben magunkat az utolsó időkben, de azt is, hogy hogyan álljunk majd a bekövetkezendők elé?
Nabukodonozor, a világ leghatalmasabb uralkodója gúnyolta ezeket a férfiakat és az Istenüket: „Ki az az Isten, aki kiszabadíthat titeket a kezemből?” Hamarosan saját maga is megtudta, hiszen később kijelentette: „Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, aki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, akik őbenne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ő testüket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül” (Dán 3:28).
Miután a király látta a hatalmas csodát, kétségtelenül meggyőződött róla, hogy valóban különleges az Isten, akit ezek a férfiak szolgáltak.
Tegyük fel, hogy a fiatalok nem szabadulnak meg a tűzből – amire valóban számítottak is (Dán 3:18). A király parancsának megtagadásával miért cselekedtek mégis helyesen, noha tudták, hogy elevenen megégethetik őket? A hitük óriási bizonysága ez a történet. A következményektől függetlenül kiálltak a hitükért.
Amikor a végidőben az imádat kérdése kerül előtérbe, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy mi is olyan hűségesen kiállunk majd, mint ez a három héber fiatal? Amennyiben ma a „kevesen” nem vagyunk hűségesek, mégis miből gondoljuk, hogy a végső krízis hatalmas nyomása alatt azok leszünk?
Letöltés |